Badó Zsolt
2002-ben érettségiztem, és felvételt nyertem az Ungvári Nemzeti Egyetem Egészségügyi Karára, általános orvosi szakra. 2008-ban kezdtem a rezidensi gyakorlatot az Ungvári Városi Kórházban dr. Varga Lajos asszisztenseként. A második év közepétől itt folytattam mint dr. Lukács Pál asszisztense, ugyanis szívsebész akartam lenni. Akkor, 2009-ben kezdődött a nyílt szívsebészet itt, Kárpátalján. Ott lehettem rezidensként az első Ungváron végzett bonyolultabb szívműtéteknél. Kijevben az Amoszov Nemzeti Szív- és Érsebészeti Intézetben szereztem szív- és érsebész szakorvosi képesítést, 2011-től már szakorvosként végzek Lukács főorvos úrral nyílt szívműtéteket. – Valóban sok lemondással jár ez a hivatás? – Igen, ez egy felelősségteljes hivatás, folyamatosan készenlétben kell állnom, hétvégén és éjszaka is bármikor behívhatnak. Ez egy folyamatos, 24 órás szolgálat. Emiatt sokkal kevesebb időm jut a családomra. Bár a feleségem nem medikus, de megérti, ha néha túlórázom, és mindenben támogat. – Most 32 évesen hogy érzi, megbánta, hogy ezt választotta?
Ezeknek a módszereknek az elsajátítása miatt járunk mi külföldre, saját költségen. Nálunk ugyanis nem úgy van, mint például Magyarországon, hogy a kórház finanszírozza, ha egy orvos tanulni megy, mi a saját szabadságunkat használjuk arra, hogy tovább tudjuk magunkat képezni. Valahogy ez Ukrajnában így alakult ki. – Ön Nagydobronyban született, az ottani református líceumban érettségizett. Már gyermekkorától szívsebész akart lenni? – Akkor az édesanyám volt a Nagydobronyi Református Líceum igazgatója, magától értetődő volt, hogy ott tanulok és ott érettségizem. Azt mondják a szüleim, és én is úgy emlékszem, hogy már 5-7 éves koromtól orvos akartam lenni. Az, hogy szívsebész, csak sokkal később dőlt el. Egyébként az édesapám is orvos, akire mindig felnéztem, és a mai napig őt tekintem példaképemnek mind szakmai szempontból, mind emberileg. Sokszor vitt magával a kórházba, talán emiatt tetszett meg ez a hivatás. Ugyanakkor a szüleim nem befolyásoltak abban, hogy milyen hivatást válasszak, sőt édesapám felhívta a figyelmemet arra, hogy ez egy nehéz szakma, amely sok lemondással jár.
mint irtam, engem es a tarsamat is kitettek, mivel szukseg volt az agyra, folyamatosan jottek a friss szivrohamosok, amit meg is ertettunk mert agy meg keves van, pedig a tarsamnak 6 orat kellett varakoznia ulve, 1 nappal a mutet utan, es este vissza is kellett hozni, mivel az otthoni ajto elott osszeesett... :((( Nem azért hibáztatom, hogy műtött, hanem, hogy kiengedték rehabilitációra, mikor 2 nappal előtte még látták, hogy gond van. :( De sajnos ilyen az élet. Ez történt, ezen már nem lehet változtatni. Boldog vagyok, hogy majdnem 81 évet élhetett, teljes életet. :(( Tudom, hogy nehéz és sajnos az ember az orvost hibáztatja mert ha lehet nem ő műt nincs ez. Tudod, az ember hibáztatja Őket, és terveztünk is lépéseket, de erőnk nem volt hozzá. Sajnos előtte apa halt meg, ahol szintén ott volt az orvosi hiba, de nem volt erőnk azokhoz a lépésekhez, de még egy levélhez sem, ami kellett volna. Nem szabadott volna így elengedni, ha legalább még egy napot tartják ott, ahogy eredetileg tervben is volt, nem biztos, hogy ez történik.
– Nem bántam meg. Megtaláltam a számításaimat itt, Ungváron is, szakmailag legalábbis igen. Úgy tartom, hogy az idegsebészet és a szívsebészet a sebészszakma csúcsa, örülök, hogy ilyen fiatalon már itt lehetek. Mondhatom, hogy szakmailag elértem az álmaimat. Anyagi szempontból, sajnos, Ukrajnában az orvosoknak sem fényes a helyzetük, jó lenne, ha ezen az állam tudna javítani. – Van egy ötéves kisfia, ő orvos akar-e lenni? – Hét végén sűrűn bejár velem ide, előszeretettel felveszi a steril kesztyűt és segít a betegek kötözésénél. Már ő is orvos akar lenni. De ez még majd eldől. – Magyar iskola után egy magyar faluból az ungvári egyetem orvosi karára ment – nem félt a nyelvi nehézségektől? – Akkor még az ukrán nyelvtudásom nagyon alacsony szinten volt. Nagydobronyban a mindennapi életben nem volt az ukránra szükségem, és a megtanulására nem is fordítottam sok energiát. Emiatt az egyetemen az első évben nagyon nehéz volt. Ma úgy látom, a szüleim azzal sokat segítettek, hogy nem albérletet kerestek nekem, hanem a kollégiumban kellett laknom.
:( Ahogy az agyarsamat, es engem is, mivel szukseg volt az agyra, ujabb infarktusosok erkeztek:( Nyilvanvaloan ovek az elsobbseg, meg kell menteni oket, ugyan az agytarsam, mivel 6 orat varakozott ulve, es a hazuk elott osszeesett, sokkal tobb ember kap infarktust mint gondolnank, es az agyak kevesek, mivel nincs penz, es itt a kor bezarul:(A dokikat egyatalan nem hibaztatom, meg van a kezuk kotve:( Hogy engedhették ilyen állapotban ki:((Borzalom ez a kórház felelőssé tettetek ez ügyben semmit? Nem jött rendbe amit tudtak és ennek ellenére kiadták. A műtét után 5 napra szívritmuszavara lett. Akkor úgy is volt, hogy vissza kerül az intenzívre és rendbehozzák. Végül mégsem tették meg, inkább 2 napra rá elbocsátották rehabilitációra. Mi már boldogok voltunk, hogy minden rendben, de ahogy Füredre vittük, másnap jött a telefon, hogy reggel sajnos a fürdőszobában összeesett. A szobatársának tűnt fel, hogy régóta nem jött vissza. Sajnos már nem tudtak rajta segíteni. Nem szabadott volna még Zalaegerszegről kiengedni.
Pedig pénzt is kaptak, nem keveset. :((( És midenki a csodájára járt, hogy jobban viseli, mint a fiatalok. Ez 3 éve volt és mamám 82 éves volt. Igazából már 10 éve meg kellett volna műteni, de Ő nem ment bele. De annyira leromlott az állapota, hogy ha most nem műtik meg, akkor is csak hónapjai lettek volna hátra. Így nem nagyon volt választása. Egészen addig nagyon fitt volt mind testileg, mind lelkileg. Könyvelt, vezetett, rengeteget kertészkedett. :((( Sajnálom:(lehet tudni mi történt? Nagymamámnak Zalaegerszegen a szívbillentyű műtét után 1 kb. 1 hét kórház volt, majd Füreden 20 nap lett volna a rehabilitáció. Sajnos 2 nap sem volt. :( Több emberről tudok, akit elengedtek, engem küldeni akartak, de nem erintem a helyi szokásoktól és tényleg a műtét "nagyságától" függ. Azt mondta párom már mondták neki, hogy pár napot lesz a klinikán utána megy a rehabilitációra ahol lesz gyógytorna vagy zetésről nem volt szó. Állítólag szívműtét után senkit nem engednek haza rehabilitáció nélkü azért majd megkérdezzük.