"Ha világosan látjuk, hogy a megbocsátás elengedhetetlen testi és lelki egészségünk szempontjából, akkor miért állunk mégis ellen neki? Bár elsőre nehezen emészthetően hangzik: lehet, hogy hasznunk származik abból, ha makacsul nem bocsátunk meg. Léteznek másodlagos előnyök, amelyek tudattalanul fenntartják bennünk a haragot és a neheztelést. Például: 1. Tévesen azt hisszük, hogy a meg nem bocsátás az erő és az önmagunk iránti szeretet jele. 2. A másik emberben bűntudatot kívánunk kelteni, és őt ezáltal kontrollálni. 3. Ezáltal bizonyítjuk, hogy igazunk van. 4. Így benne tudunk maradni egy kapcsolatban, és nem kell szembesülnünk egyedüllétünkkel. Amíg ugyanis nem bocsátunk meg a másik embernek, addig összekapcsolva maradunk vele. 5. Így áldozatok maradunk, és nem kell felelősséget vállalni a tetteinkért. Sokkal egyszerűbb valaki mást hibáztatni a boldogtalanságunkért, mint tenni valamit azért, hogy jobban legyünk. Ha tehát képtelenek vagyunk megbocsátani, érdemes feltenni magunknak a kérdést: mit nyerek azzal, hogy ragaszkodom a neheztelésemhez?
Állandó önvád mardos mindenkit, amiért nem tudta megvalósítani azt az életet, amit eltervezett, vagy mert képtelen Jézushoz hasonlóan szeretni felebarátait, mivel akadnak emberek, akiket stabilan utál – jegyezte meg Hofher József, kijelentve: azért nem tudunk megbocsátani önmagunknak, mert az gondoljuk, mi magunk vagyunk a Jóisten. A szerzetes továbbá kifejtette: azt hisszük, tökéletesek vagyunk. Sőt, az Isten örüljön annak, hogy ilyen jó hívet szerzett magának. A kiengesztelődés azzal kezdődik, amikor bevalljuk önmagunknak, nem vagyunk Isten. El kell felednünk, hogy haragszunk az Úrra, mert engedte azt hinnünk, mi magunk vagyunk Isten. Meg kell bocsátanunk az Úrnak, amiért Ő az Isten. Azért Ő az Úr, hogy megváltson ebből a hazugságból. Ő maga a végtelen igazságosság, jóság és szeretet. Mi Isten kegyelméből élünk, meghalunk és valamennyien feltámadunk. Amikor megengedjük az Úrnak, hogy Ő legyen az Isten, olyan erők létét tapasztalhatjuk meg, amelyek magukkal hozzák az embertársainknak való megbocsátást – hangsúlyozta a szerzetes, majd egy szentírási történeten keresztül mutatott rá arra, hogy mit jelent Istent beengedni az életünkbe.