László Ferenc A lincselések Van néhány kép, amely jól érzékelteti azt, hogy mi is történt a Köztársaság téren 1956-ban. Az biztos, hogy az esemény hírhedté vált világszerte, de az iszonyatos vérengzés kiváltásában nagy szerepe lehetett, az ÁVH rémtetteinek, és annak, hogy a föld alatt többen is földalatti börtönöket véltek felfedezni, valamint, hogy a szemtanúk elmondása szerint az ávósok egy hatalmas fehér zászlót tettek ki az ablakba, majd miután a tömeg, túlnyomóan fegyvertelen érdeklődők a pártház elé tódultak, halomra lőtték az embereket és nem kímélték a fehér köpenyes egészségügyiseket sem, akik a sebesülteket próbálták ellátni. Agyonlőtt rohamsisakos katona a pártház előtti füvön, a teherautók mellett. Kivégzett ávós a pártház fala mellett. A kezébe politikai könyveket, feje mellé Rákosi képet tettek. Érdekes, de a tányérsapkákat mindegyiknél otthagyták. Meglincselt és összeégett ávós levágva egy fa mellett. Egy másik levágott ávós, szintén a földön. A lábán még látható a drótkötél, amellyel felakasztották.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc története a rendszerváltoztatást követően vált Magyarországon szabadon kutathatóvá, így számos olyan momentuma van az eseményeknek, amelyek tisztázása ha nem is lehetetlen, de mindenképpen kétséges. A Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) Köztársaság téri pártházát rendkívül heves harcok során sikerült a különböző szabadságharcos csoportoknak elfoglalnia 1956. október 30-án. A harcokat követően több védő (holttestét) felakasztották, meggyalázták. Az 1956-ot követő megtorlásokat végrehajtó kádári diktatúra már az 1950-es évek végén ezek egyfajta igazolásaként használta fel a pártházat védő "mártírokat". Tovább
A pártház ostromát, amely október 30-án, tíz óra tíz perckor kezdődött, döntően a gyűlölt ÁVH-sok lefegyverzésének és a vélelmezett politikai foglyok kiszabadításának szándéka motiválta. A többé-kevésbé spontán módon meginduló roham résztvevői különféle környékbeli felkelőcsoportokból verődtek össze, s mit sem tudtak arról, hogy a pártházban egy frissen kihelyezett katonai törzs ún. munkásmilíciák szervezésén dolgozik.... Az események mindazonáltal a harc beszüntetése után vettek igazán tragikus fordulatot: a parlamenterként kilépő (s amúgy több beszámoló szerint is Nagy Imre követőjeként számon tartott) Mező Imre lelövése, majd a pártház elfoglalását követő véres lincselés aligha találhat felmentésre. Bár több védő szerencsésen elmenekült (köztük a későbbi KB-titkár Nemes Dezső, illetve Hollós Ervin), másokat pedig (így pl. az utóbb miniszterré előlépő Méhes Lajost) jobb érzésű felkelők mentettek meg a lincseléstől, néhány katona és pártmunkás a tömeghisztéria áldozatául esett. A legismertebb s legvérfagyasztóbb atrocitás áldozatává Papp József honvéd ezredes vált: a szívét kivágták a feldühödött lincselők.